Ismerkedés a Picossal - 1996 augusztus
Előzmények
Maratoni kirándulásunkban már túl voltunk a Grand Canyon és az Ordesa túránkon, mikor megérkeztünk a Kantábriai-hegység szívébe ahol "Európa csúcsai" között szándékoztunk trekkingelni egyet. Az autós térkép látványos útnak jelölte meg azt az útvonalat, amelyen a Picos de Europát megközelítettük. A hegy oldalába vájt utak akkor váltak látványosból izgalmassá, mikor beláthatalan kanyarokban dudaszóval jelezték a buszok, hogy nem szeretnének szembetalálkozni senkivel a szűk fordulóban. A helyi teherautók már evolúción mentek keresztül, minden egyéb méretbeli paramétert változatlanul hagyva a szélességet csökkentették, így létrehozva meglehetősen furcsának ható járműveket.
Picos de Europa
Délben értünk fel Sotresbe, ahonnan egy kétnapos túrának indultunk neki. Bár az emelkedő nem volt nagy, a 100%-os páratartalom és a hőség következtében teljesen leizzadtunk. A menedékházhoz felérve sikerült a felhőket magunk alatt hagyni, így amíg a pólók száradtak, kényelmesen megebédeltünk, és boldog emésztésünk közben irigykedve néztük azt a két hegymászót, akik mint két hangya kapaszkodtak felfele egy szemközti sziklafalon.
Túra a Nemzeti parkban, 1996 augusztus
Előzmények
Már jópár kultúrnap eltelt a Grand Canyon óta mire ismét viszketni kezdett a talpunk (de az is lehet, hogy ez csak a hiányos mosdás velejárója volt). Mindenesetre egy friss borkóstolás emlékével a hegyek felé vettük az irányt.
Ordesa
Következő túramegállónk a Pireneusok egyik nemzeti parkjában, az Ordesában volt. A frissen vásárolt térképünkkel egy helyi mászófelszerelés-kölcsönzőben próbáltunk valami vidám túraútvonalat kijelölni. Mi egy szaggatott vonallal jelölt útvonalat erőltettünk egyre, míg a helyi ifjú hölgy bizonygatta, hogy szaggatottal a nehéz útvonalak vannak jelölve. Végül maradtunk az elképzelésünknél elvégre "semmi kedvünk nagymamákat kerülgetni a tanösvényen". Másnap finom spanyol borok hatásától nem mentesen a park központjában kialakított parkolóból indultunk felfelé, hogy eljutunk a csúcsok alá egy tengerszemig. Az első szakasz egy erdei ösvény volt, amely a viszonylagos meredeksége ellenére sok turistát vonzott.
Könnyű túra a szurdokvölgyben - 1996 augusztus
Augusztus elsejével telt le Paul barátom katonai szolgálata, és természetesen már ezt megelőzően törtük a fejünket valami nagyszabású világjáráson. A szerencse összehozott Zsolt barátunkkal, és az ő javaslatára együtt indultunk a nyár végén Portugáliába bátyám mikrobuszával, útbaejtve Olaszország, Franciaország és Spanyolország nevezetességeit is.
A francia Brianconból indultunk reggel autóval a Grand Canyon melletti parkolóig, ahonnan gyalogosan folytattuk tovább. Rövid lépcsőzés után lejutottunk a Verdun völgyébe, és ez adott irányt további utunknak. A körülvevő sziklafalak egyre magasabbá váltak, fokozatosan igazolva a kezdetben kicsit nagyzolónak tűnő nevet. Ahol a sziklafalak függőlegesen szakadtak a szurdokvölgybe, ott a falba vájt alagutakban vezetett az út. Nemsokára letértünk a fás-bokros ösvényről a folyó irányába és megszabadulva ruháinktól fürdőztünk egyet a térdig érő, de igen erős sodrású vízben. Rövid napozás után még egy darabig továbbsétáltunk a szűk völgyben, majd visszafordulván a bejárt útvonalon jutottunk vissza a kocsihoz.
