Gödöllői-dombság

Ezért is költöztem ide. Vissza vidékre. Mármint hogy a "kert végébe" ott legyen az erdő, ahol kedvemre sétálhatok. Aztán persze mentem mindenhova máshova, megint más korszakomban aztán mégis bebarangoltam a környék minden jelzett és nem jelzett útját, meg kialakult egy sztenderd nyolcas formájú útvonalam a Margitára végig gyalog kb. 21km 4 óra.

Október, de idén először - furcsa belegondolni.
Egy-két változás felráz, de leginkább a gondolkodós menet játszik. Ez a gyors Tátra túrám. A csúcsig 10 kilométer, vissza is tíz - na jó, a szint és a terep moderáltabb, cserében még időben hazaérek és enyém a nap többi része és kocsiba se kell ülnöm.

Magas-Tátra Rovátka

Furcsa szeptember volt. Havazás meg ilyenek, nem ezt beszéltük meg. És mióta halogattuk Csekével a közös Tátra túránkat? Most is csak az egynapos logisztika fért bele egy hétköznapi időjárási ablakba.

A Rovátkán (sedlo Prielom) még úgysem jártam. Klassz az idő, szép az őszi völgy, és áll a levegő a hágóban, a látvány magáért beszél.  

 



A Lengyel-nyereg a folytatás, van némi jég, de nem veszélyes történet, itt már nagy szél és tömény felhő - kevés motiváció a Kis-Viszokára. Felkai-völgy hát és flörtölés a Karcsmarral. Ez egy hoszú plátói kapcsolat, de már várom a testközeli élményt.
Jókat dumáltunk, ökörködtünk ezen a szép napon, majdcsak összedobom a videjót is egyszer. Addig képregényverzió alább:


További képek a túráról

Magas-Tátra Vörös-torony-hágó

Vörös-torony-hágó

Amikor a hétköznap hullámai már-már összecsapnak, mentsvárként áll egy tátrai túra lehetősége. Gyakorlatilag minden jöhet, ismétlés is, mindegy. Meteo keddre mondja az esőmentes napot - legyen igazuk - a terv végül a Tarpataki-körtúra, amit nyáron még nem jártam be, és valamennyire kicibál a Menguszfalvi-völgy környékéről ahol már-már bérletessé váltam az utóbbi időben.

Magas-Tátra Bástya

Az Osarpance után kicsit tele vagyok élménnyel, másnapra több terv is van, a Koncsiszta-gerinc, és a Bástya-gerinc. Ez utóbbit gondoljuk kivitelezhetőbbnek, egy órával tovább alszunk, de így is csaknem néptelen völgyben megyünk a felső Koprova-hágóig  a turistaúton. Itt nekirugaszkodunk a Hlinszka-csorba felé vezető útnak, ami egy lankás gerincút, viszont a kőzettől égnek all a hajam. Instabil gyephavas környezet, kitérünk a nyugati oldalba, ott se jobb. Már közel a csorba, de eléggé bizonytalan az utolsó sziklapúp, inkább ismét jobbról kerülünk, eléggé mélyre megyünk, majd a törmelékes vályúban kavargunk fel.

Bástya-gerinc a Koprova-hágóból

Magas-Tátra Sárkány-fal

Sárkány-fal (Ošarpance)

Ez már tavaly terv volt, mármint hogy III-ért végigmászunk a Sárkány-fal gerincén, aztán lehetőségekhez mérten tovább a Déchy-csúcson, a Tátra-csúcson, a Róth Márton-csúcson át a Hunfalvy-hágóba.
Augusztus eleje volt a sokadik halasztott időpont, még szerencsénkre szállás is akadt a Poprádi-tavi-házban, parkolókvóta viszont nem, úgyhogy a vasútállomás parkolójából nagy hátizsákokkal indultunk neki a már szinte unalomig ismert útnak. Hogy valami haszna is legyen a viharkároknak, a lemenő nap perzselte csúcsok igézete adott ehhez nem kis motivációt.

A házban másnapra összeraktuk a cuccot (ennek hatágyas szobánk nyugovóra térő lakótársai örülhettek csak igazán), és négyre állítottuk az ébresztőt arra az esetre ha netán mégis kipihenték volna magukat:)

Tervezett gerincutunk

Hohe Wand

Hullámvasutazás (Gebirgsvereinssteig és Wildenauer klettersteig)

Megint pótcselekvés. Ezt valószínűleg addig fogom hajtogatni, amíg nem lesz egy normális túrám a Tátrába idén.
Még nem gyógyultam meg teljesen, de végre normális a meteo, Miki szeretné kipróbálni a bakancsát, több körülmény miatt a Hohe Wand a választás, túrázgatás, meg klettersteigek úgymint Gebirgsvereinssteig (ez egy új darab), meg a Wildenauer.

Big Wall mászóterem

Vagy fél éve nem másztam, a sokadik magamnak tett ígéret után aztán ma ismét. Az apropó, hogy lesz egy sportverseny magamfajta pocakos irodistáknak - legalábbis ezzel biztatom magam, aztán majd lesek a tucatnyi kigyúrt gekkó hogyan tol VIII+ utakat, majd gyorsan kikéredzkedek vécére és meglógok az ablakon. Vagy csak szimplán nem megyek el, mint ahogy a Kinizsivel kapcsolatban is maszatolok egy ideje.
Szóval ellátogattam a Big Wall mászóterembe, hogy ismerkedjek a helyszínnel. Bouldereztem egy sort, a testem még emlékszik valamire, mert egész tűrhetően ment a dolog, estem párszor, de a tizedik alkalomra, ha lesz ilyen, már végig fogok tudni araszolni a padló fölött körbe. Jólesik, hogy nyúlnak az izmok, taperolni a még érdes és nem zsíros fogásokat, lihegek is mint a kutya fél óra után. Mielőtt még totál kidöglenék beüt a "narkózis" és csak figyelem kívülről, hogy lassított felvételben mozog kezem-lábam dudortól dudorig.

Kis-Fátra

Nagy Rozsutec

Nagyon jó volt.
Miklós barátom írt egyszer egy cikket róla, hogy mikor is ér véget egy túra. Nehéz ezekkel az egynapos villámkirándulásokkal. Messze még a hajnal 3 óra 20, mikor kelek, kocsikázás, a túra, lefele már inkább rohanás és koncentrálás minden lépésre, kocsikázás, este még mesélek a gyerekeknek, ezúttal porszívóztam is egy sort, ebben a szürreális napban el sem hiszem, hogy a hegyen jártam, vagy akár a Holdon.
Mikor ezeket a sorokat írom napokkal később, még egy szétszedett gyerekágy, hetes szemetek, ipari alpin cucc, Cseke bakancsa mellett ott kevereg a csomagtartóban a hótalp, hágóvas, stb. De nem is: ezeket már tegnap kipakoltam. A fényképeket is feltöltöttem, meg megosztottam, de még mindig kicsit valószerűtlen, hogy ez lenne a Kis-Fátra. Utánaolvasok, pár magyar bejegyzés, itt-ott jelzik, hogy milyen népszerű is a hegy, közben pedig dehogy. A Nagy-Rozsutec különösen nem. Szurdokozni, meg sétafikálni a púpokon az rendben, de ha már csúcsmászás akkor Nagy-Rozsutec. Tök jó ez a név is, a Hazajáróból is rémlett, hogy a meredek hegyoldalban csatangoltak a hóban - ezért is döntöttünk a Kis-Fátra mellett, de hogy teljesen őszinte legyek a Tátra 3/3-as lavinahelyzete miatt.

Fátra, Fátra, Fátra: a három halom

Fekete-erdő

Schwarzwald

Feleség sofőrje voltam Németországban, és amíg ő hasznos szakmai dolgokkal múlatta az időt, nekem befigyelt három nap eltáv.
Első nap a drága ámbár bűnrossz szállásunk normálisabbra cserélése vette el a délelőttöt, szerencsére közel a Feldberg, a hegység legmagasabb csúcsa. Na semmi extra - 1493m magas pukli tele sípályával. A nyüzsgő parkolóból egy kevésbé nyüzsgő irányba távoztam. Nemcsak az aszfaltutak sűrű hálózata kényezteti az erre járókat, de a hegyen is temérdek ratrakolt pálya várja a gyalogosokat sífutókat. A jelzések is ennek megfelelően kuszák, a nyári bicajos és gyalogutak mellett karácsonyfaként lógnak a hótalpas útvonalak és sífutó útvonalak táblái is, ami mellé még beszuszakolják a vendéglátóegységek felé mutató nyilakat is.
Célba vettem a hegygerincet, ami kb. 150m szintemelkedésnyi kihívással fogadott. Fenn széles nyereg, sítalpas kiteosok próbálják szelídíteni a szelet. A sífelvonó tetejénél sziklaoszlop a mindig szigorú tekintetű Bismarck bácsival és kilátópont, szamárvezetővel, hogy a horizonton levő pacák közül melyik az Eiger, melyik a Mont Blanc ésatöbbi országnyi távolságra fekvő hegy. Folytatom visszafele, majd tovább a csúcsig. Itt semmi különös, rádió és meteoállomás, meg egy kis térség ahol összecsődül a válogatott turistasereg: magányos sítúrázó, család szánkóban csecsemővel, mp3-on lógó meghatározhatatlan korú félcipős alkesz figura.
Továbbállok, egy idő után szűz hó, elő a hótalp. Magam vagyok az alpesi idillben, találomra irány a lejtő, elérek egy hüttét, innentől ismét letaposott úton folytatom kacskaringós utakon vissza a parkolóig.

Liptói-Tátra

Zs-terv (Baranyec)

2013 Tátra nélkül? Nagyon nehezen akar összeállni a szabadidő-időjárás konstelláció. Most éppen 1 nap szabadidő, de a hét közepén még hármas lavinahelyzet. Indul a biztonsági játék - Liptói-Tátra. A hely ami mellett számtalanszor elautóztam, de szerencsétlen hegy pont a Magas-Tátra árnyékában van, ezért soha komolyan nem gondoltam hogy ide kéne menni. Egy út ami hármasban is bevállalható a Baranyec déli gerince.
Négy után indulok otthonról, felkapom Csekét és kilenckor már a Zsár fölötti parkolóból startolunk rá a sárga jelzésre.

Köd, a hó teteje keményre fagyott, pár nyom. A törpefenyvesnél érünk ki a felhőből, aztán megint felhő, szél jön és megy, öltözünk-vetkőzünk. Előkerül a hótalp, becélozzuk a gerincet, ami egy szelíd púp. A Zsári-völgy felőli oldalon méteres hópárkány, tartjuk a távolságot.

Cserhát

Ősagárd - Becske OKT

Hármas-négyes lavinaveszély a Tátrában, de egész Szlovákiában és Ausztriában is. Ilyenkor bölcsebb itthon betyárkodni.
Csekével belőjük a vasárnapot, közeli cél, kétkocsis logisztika - adódik a Cserhát kéktúra. Ősagárd-Becske 30km körül, ez jó is lesz.
Vasárnap stabil hóesés és hasonló kilátások a napra, Ősagárdon a kocsma előtt kiszállok, Cseke egy helyi cimboráját felkeresi még.
Be se csukom az ajtót előkerül a bélyegző, amíg lecsúszik két deci alma barátságos diskurzus, kéktúráról, túrázókról, autós pecsételőkről. Mikor rábólintok, hogy Verőcénél megy át a Dunán az OKT már totál lebuktam, nem elég hogy kocsival jöttem :)

Börzsöny

Noname-túra

Tragikusan megöregedtünk. Leginkább fejben.
Volt egyszer egy csapat (drága Minarik Ede). Na ne misztifikáljak, inkább így kezdem: Van sok barát, ismerős, kolléga, mászótárs és ezek keresztmetszetei, akikkel valaha, valahol együtt voltam.
Egyszer vagy tíz éve baromi hideg volt és baromi sok hó volt, négyen ekkor mentünk egy négynapos túrára a Zemplénbe, sátorral. A túra neve Babu Chiri emléktúra volt. Ezt találtuk ki. Majd írok róla egyszer. Az évek során sokszor előkerült egy Babu Chiri 2 terve, de mindig ment a maszatolás, vagy külföld, vagy az idő enyhe, és jött egy januári hétvége, mikor majdnem minden adottnak tűnt. Már ami az időjárást illeti.
Gyakorlatilag hiányzott az elszántság, meg a világos cél, hogy egy méltó ismétlést akarunk, vagy csak berúgni valahol egy tanyán.
Na nem is lett belőle semmi, csak egy kis sértődés és egy noname-túra Csekével egy napra a Börzsönyben.
Az eddigi halogatósdi legalább 100%-ig reményteli volt, most már kétséges, hogy lesz-e az egykori túrának méltó folytatása.
Mindegy. Van remény, vannak szép régi emlékek és volt egy szép túranap a Börzsönyben.

További képekért klikk ide!