Első nap tízre kiérünk a Poprádi-házhoz. Felhős idő, úgy döntünk bemelegítünk a Kaporral. A Menguszfalvi-völgyben jólesik az ismerős csúcsokat látni, már amennyire lehet. Nyílt részen erősödik a szél. A tófalon kapaszkodva egyre cudarabb. Hágóvasat eddig odáztuk, de itt már mocanni se lehetne nélküle, kőkemény a firn. Lefele jön két idősebb túrázó, mint kiderült tanaposok és a kecskéknek vittek fel sót. Az ő németükből, a mi angolunkból és a kézzel-lábbal-nyelvvel mutogatásból ez jött le.
A szél egyre cudarabb, néha 10 méterre se látni, nyomok alig, de inkább sehogy, amikor épp nem háttal a szélnek bekkeljük ki a befúvásokat érzésre haladunk. Szemben eljön egy hármas parti, mi is érezzük, hogy a csúcs felejtős, a tóig megyünk, de leginkább a tábla jelzi, hogy meg is érkeztünk, mivel a moderáltabb periódusokban se látunk 50-100 méteren túl. Visszafelé is elő-előkerül a GPS, nélküle lenne tekergés. Viszonylag korán vagyunk a házban, tetvészkedünk, majd Cseke bedobja, hogy sétáljunk egyet vacsora előtt a ház körül. Nekiindulunk csak úgy bot, vas, minden nélkül. A friss hó alatt jég, sikerül egy hatalmasat esnem, fáj az oldalam. Elmegyünk még a Szimbolikus temetőig, de nincs sok kedvem időzni, barátságtalan az egész hangulata.
Megvacsorázunk majd bezárják a konyhát - leesik, hogy vasárnap estére csak ketten maradtunk vendégek. Vagyis a láger áráért mienk a szint: szoba, terasz, konyha, wc, zuhanyzó. Este még polemizálok mire lesz kedvem reggel - érzem az esést.
Másnap gyönyörű idő, csúcs itt nem lesz, de menjünk fel a Békás tavakig szól a mondás. Az elágazó után jeges firnes terep. A szeprentin most csúszkapálya, vas játszik. A tavak völgye idilli környezet így télen, magányosan. Jó időt jöttünk pedig nem is rohantunk, folytatjuk. A Hunfalvy völgyecske felé meredek terep, kitettek vagy 200m fix kötelet - mellette haladunk.
Időről-időre megvan a turistaösvény, meg a jelzések, a ház meg már mutatja az irányt. Csemegézünk a teraszon, aztán megbeszéljük, hogy Tengerszem-csúcs a folytatás, ha nem úszunk el az időben. Mély a hó az elején, a hágó helyett a sziklás oldal felé orientálódok, később csatlakozunk a főgerinc mellé. Lassan haladunk, az időt nézegetjük, a közelebbi csúcs felé mozgunk, ami hiba, előttünk kombinált mászós rész, nem reszkírozzuk, inkább bukunk vagy 30m szintet és visszamegyünk.
Széles hólejtőt keresztezünk a másik csúcstömbig, talán ez a legrizikósabb rész így télen, aztán megint szikla és hó vegyesen, egyszerű a felmenet. Eddig is bámészkodtunk, fújtatási szünetekben, miközben egyre feljebb jutva egyre inkább kitakarózott előttünk ez a szexi vonulat, de a csúcson teljesedik ki a peep-show, mutatja magát a lengyel-oldal és végre öszerakom fejben mik is lehetnek a távolabbi csúcsok a közeli gerincek fölött kilesve. Ha jól emlékszem 98-ban álltam itt legutóbb feleségemmel, az se egy mai história.
Négy és fél órát jöttünk fel, lefele már gyorsabb a dolog, sikerül időben hazaérni. Itthon aztán feleségem unszolására elmegyek röntgenre és kisül, hogy eltörött a bordám. Hát jó nagy hülye vagyok, de legalább a szerencsésebbik fajtából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése